Szóval odaértünk, nézegelődtünk és bizony láttunk is, nem csak néztünk. Bár ekkor még nemigen estek le a dolgok, de azért valami már kezdett motoszkálni bennem. Mint ahogyan a múltkor már ki is derült. De ne menjünk ennyire előre, hiszen akkor még csak sejtettem, hogy megírom ezt a sorozatot, és még nem is fogalmaztam meg, hogy miért.Kedden állatkert Salzburg mellett, illetve a Hellbrunn-kastély.
Jó korán elindultunk, már szinte nyitásra odaértünk, nem is értettük, hogy hogyan lehet az, hogy talán húsz autó áll összesen az állatkert parkolójában. Behaladtunk a kapun, megvettük a jegyet, aztán lássuk.
Nos, az állatkert az elején elég keveset ad. Az egész úgy van kialakítva, hogy egy hegy képezi az egyik oldalát, annak a lábánál kialakítottak egy kb. 30 méteres sávot (hosszában két kilométer lehet), ez az állatkert. Az előny: minden állat természetes környezetben van, hiszen a hegyoldalon mászkálhat. Mivel az állatkert a városon kívül esik, az állatoknak fenntartott „sávok” szélességét szinte semmi sem korlátozza, ha elfogy a hely, egyszerűen lekerítenek egy másik darabot a hegy lábából – ahogyan ez akkor is történt, amikor ott voltunk, éppen öt (!) új kifutót csináltak. Mondjuk nem nehéz, mivel a környezet miatt ebben az állatkertben a kifutóhoz csak irtani kell és nem építeni.
Van európai, ázsiai, ausztráliai és afrikai részleg. Beérkezve a kertbe kicsit csodálkoztunk, hogy hogyan fér el egy ilyen keskeny csíkon ennyi minden, aztán az állatkert kezdett kinyílni, és kiderült, hogy nem is annyira keskeny az a csík. Mivel igen sok lenne azt a töméntelen állatot bemutatni, csak a lényeg, amihez fénykép is van.
Ez egy emu. Elég vad állatok, morognak, csípnek, Bernadettnek majdnem nekiment egy, de legalább előtte mordult egyet figyelmeztetésképpen, úgyhogy el tudtunk állni a kerítéstől. Undorító dögök, a struccokkal vetekszenek agresszivitás és bunkóság tekintetében. És hogy miért van itt a képe ennek a féregnek? Amikor ezt a képet csináltam, egy kislány megkérdezte az apját:
– Papa, hat er keine Beine?
A jákópapagáj a leggyorsabban tanuló madarak egyike (talán a szenegáli jobb nála). Azörejeket azonnal utánozza, mint az kiderült. Amikor fényképeztem, egy teljes mondatot mondott nekem, de sajnos nem tudok annyira németül, hogy azt a nyekergést megérthettem volna. Mindenesetre elég meglepő volt…
Hogy lássuk a teljes képet:
Ebben az erdőben sem lettem volna szarvas…
Aztán kimentünk a kertbe, ahol az érsek vicces vizes játékokat épített – magának. Az öreg jól megszívatta a látogatóit, mint látni fogjuk. Igaz, volt olyan rész, amit már meg sem mutattak, mert úgy zuhogott az eső, hogy teljesen mindegy volt, hogy spriccelnek-e egy kis vizet ránk, vagy nem.
Az alant látható asztal a kert legbunkóbb helye.
A mulatságokon itt ültek az érsek, meg a barátai, az asztal közepén levő mélyedésben hűtötték a bort. Mikor érsek úr már emelkedett hangulatban volt, megnyittatta a csapokat. Mint látható, minden szék aljából és mögül jött a víz, egyet kivéve – nahát! – ahol az érsek ült. És hogy ebben mi a pláne? Az etikett szerint természetesen tilos volt addig felkelni, míg az érsek fel nem áll. Ő pedig, ugye, ráért :-)
Ez a szarvas egy épület falán volt. Az épületbe bementünk, magyaráztak valamit (egyébként minden idegenvezető tud angolul és olaszul, meg németül :-P), majd felhívták a figyelmet, hogy lesz egy kis meglepetés. Kifelé menet derékmagasságban valami vízsugarak jöttek, mindenki csodálkozott, hogy ez a légyfing lesz a nagy poén? Aztán mikor kiértünk, beindították a szarvasokat. Így, a képen nem is annyira durva. Élőben: az emberek pattogtak az akciórádiuszból, mint a nikkelbolha :-)
Biztos romlott volt a szarvaskaja. NAGYON romlott :D
A kastély kivégzése után (hogy bosszút álljunk szegény K-ért) haza, úszó eb, uszoda stb.
Szerdán nem volt nagy program. Leugrottunk Maria Alm-ba minigolfozni (56 pont, ami 3 ütés/lyuk, szerintem nem rossz, bár a pályarekord 36 volt), aztán haza, úszó eb stb., majd este vacsora egy helyi műintézményben.
Bernadett ételének neve: Eine Fuhre Mist. Ezt bizonyára olyan embereknek találták ki, akik nem tudnak németül, mert a név annyit tesz: egy talicska trágya.
Én valami szolidat kértem [egy vödör trágya :-)]. Barátaim. Aki azt hiszi, hogy látott már nagy adagot, az téved. Három (!!) nekifutásra ettük meg a kaját, akkora tányéron hozták ki, mint egy malomkerék. Alig tudtunk visszamenni a szállodába. És persze überkirály volt minden, a hústól a krumplin át a kagylóhéjban tálalt mártásig.
