Elszomorodva olvastam a Szentatya alábbi levelét, és úgy gondoltam, hogy igyekszem valamivel fellendíteni a portál látogatottságát. Mivel mostanában számtalan helyről érnek azonos stílusú információk, hgoy ilyen bonyolultan fejezzem ki magam. Nemrég szerkesztettem egy könyvet, melynek címe: A tudomány határai. Ez egy, demarkációs problémával foglalkozó írás, magyarul arról szól, mi az áltudomány és mi nem az. Elárulom, hogy a könyv nagyon jó, de arra ne számítsunk, hogy kiderül belőle, mi az áltudomány. A szerzők (Láng Benedek, Kutrovátz Gábor és Zemplén Gábor) ennél jóval tapintatosabbak. Azt hiszem, én nem leszek az.
Mi az áltudomány?
Áltudomány az, ami felidegesít. Azt hiszem, ennél találóbban nem lehet leírni a lényeget. A fizikusnak Egely György, aki SOHA nem mutatott be bizonyítékot arra, hogy létezik olyan gép, amiből, ha nem is lehet plusz energiát kinyerni, de általunk eddig ki nem használt energiát igen. A biológusnak az, aki hangoztatja, hogy a Föld kb. 5-6000 éves, és Isten azért helyezte el a dinoszaurusz-csontvázakat, hogy rejtvényt adjon fel nekünk. A történésznek az, aki azt mondja, hogy de igenis elloptak 300 évet a történelemből valamikor a 7. század körül. A nyelvésznek pedig az, aki szerint a magyar nyelvből ered a világ összes többi nyelve. Mielőtt rátérnék olyan problémák boncolgatására, amelyekhez legalább egy kicsit érteni vélek, megpróbálok valami összefoglalót adni arról, hogy akkor mi is az áltudomány.
Áltudomány nem az, ami kitaszított, mert ma már mindenre jut pénz, mindenki megszólalhat és megjelenhet. Hiába, az internet csodája. Pedig a kitaszítottságot szeretik nagyon sokan felhasználni, és játszani a meg nem értett tudóst, amely szerep helyzeti előnyt biztosít, hiszen a számkivetettek mindig áldozatok, őket pedig lehet sajnálni.
Hanem akkor?
Véleményem szerint áltudomány az, ami nem tudományos: azaz nem a tudományos gondolkodási és cselekvési minták mentén kialakuló nézetek összessége. Hogy ez mit foglal magába? Erről később még lesz szó, most csak annyi: érvek és ellenérvek ütköztetése, a másik véleményének vizsgálata, cáfolata vagy megerősítése, pozitív önmeghatározás, az eredmények megosztása másokkal és végül a legfontosabb: bizonyíthatóság. A szakértelmet nem említem, mert az olyan alapvető (lenne), hogy még csak elgondolkodni sem szabadna olyasmi kijelentések igazságtartalmán, hogy "őt még nem rontotta meg a hivatalos tudomány". Majd arról is lesz szó, hogy miért, mert úgy tűnik, sokak számára a szakértelem szükségtelen a tudományos nézetek felállításához.
A közönség
A tudományos tételek semmit sem érnek közönség nélkül? Dehogyisnem. A tudományos szakcikkek garmadáját senki sem olvassa, mert annyira aprólékos dolgokról szólnak (legyen az az akkád névszóragozás egyik apró kérdésének tisztázása vagy éppen egy aprócska jelentőségű kémiai felfedezés), hogy azokon kívül, akik e-mail és konferencia útján úgyis tudnak az egészről, senkit sem érdekel. Nem így az áltudomány. Az áltudomány minden áron megjelenési lehetőséget keres, mert messianisztikus szerepre vágyik. Mivel ő a tudás egyedüli birtokosa, fel akar világosítani mindenkit. És vegyük tudomásul, hogy az összeesküvés elméletekre mindenki vevő, hiszen azokkal könnyen meg lehet magyarázni az érthetetlen dolgokat, márpedig jobb egy rendezett, de gonosznak tűnő világban élni, mint egy kaotikusban, aminek a sorsán nem változtathatunk, mert nem tudjuk, mi irányítja. Az áltudomány majdnem mindig meg akarja váltani a világot, vagy legalábbis egy kis szeletét – fizikai vagy szellemi értelemben. A nullponti energia felhasználásával fizikailag (de hol van már egy gép, elő vele!!), a sumer-magyar rokonság bizonyításával lelkileg. Kevesen vannak, akik ellen tudnak állni a hirtelen megváltás gondolatának, főleg, ha az rajtuk kívül álló okok miatt nem valósulhat meg, tehát semmilyen negatívumával nem kell számolni. Mennyivel egyszerűbb, mint megtartani a tízparancsolatot egy életen át... Ezen kívül pedig kiváló csoportképző ereje van az áltudománynak: itt vagyunk mi, a feltörekvő gyengék, akik igenis ellenemegyünk a nagyoknak. Ez így volt már a thermopylai csatában is, de Dávid és Góliát harcának romantikája soha nem fog kiveszni, csak most más a csatatér.
Elnyomnak bennünket, de mi visszavágunk az igazság erejével. És előbb-utóbb győzünk. Ismerős a Csillagok háborújából is, ha valaki nem tudja, mi történt Leónidásszal vagy Marathónnál.