Szóval a folytatvány. Hugibugiék voltak a Niagara-vízesésnél, ami egy prosztó pocsolya, aztán elmentek Philadelphiába, ahol azért vannak igen durva környékek, ahol olyan niggerek támasztják az ajtót mondjuk kedd délben (munka helyett, a gyengébbek kedvéért), hogy nem mersz a szemébe nézni, mert odajön és kinyír. Legalábbis így néz ki. Azért NY kapcsán még visszatérünk arra, hogy a látszat néha csal.
Megmondom, mi a baj ezzel az országgal. A hugi Philadelphiában befordult balra egy 67 sávos utcára, méghozzá a forgalommal szemben, mert amit járdának nézett, az a két irányt elválasztó sáv volt, és utána jött még egyszer annyi sáv :-) Na, akkor mi történt? Fuck off? crazy bitch? NEM, az autósok engedték, hogy tolasson, üresen hagyták azt a sávot, és a legdurvább beszólás így hangzott: Hey, Miss!
Amikor Bostonból el akartak indulni a nagy útra, kiderült, hogy annyi csomagjuk van (öt embernek, gondolhatjátok), hogy nem fér be a Toyotába, amit kaptak. Bóklásztak Bostonban, amikor egy idős bácsi megszólította őket, hogy látja rajtuk, hogy gondban vannak, segíthet-e. (Megmondom, mi a baj, ehh...). Mondták, hogy a csomagokat szeretnék lepasszolni valahol, de hát hol? Csak nem viszik egy hotelba, pénzért. Az öreg felajánlotta, hogy hagyják ott nála. Ez annyira elképesztő volt, hogy azért ebbe nem mentek bele. Hanem megköszönték és kerestek egy hotelt. Bementek, elmondták, hogy szeretnék tíz napra itthagyni a csomagokat a hotelben, de persze nem szállnának meg, csak úgy otthagynák valami megőrzőben. Mondták, hogy persze, persze, adják őket, majd ők elteszik. Majd utána egy olyan párbeszéd következett, amire Magyarországon nem volt és soha nem is lesz példa (megmondom én..., de már belefáradtam):
-How much will it cost us?
-Nothing.
Kivándorlok.
