Találtam az interneten egy oldalt, ahol gyerekeknek szóló játékok találhatók, és van még 1 karaoke is, szintén kispöcsöknek. Vigyázat, kőkemény szakma!
http://www.freegames.hu/flash/malacpolka.html
"Első karaoke alkotásunk a Malac polka. A régi gyerekdal pop-polka feldolgozásban még szórakoztatóbb :-)" - Ezzel a szöveggel reklámozzák ezt a kis szösszenetet. A smile miatt ebben a mondatban akár még öniróniát is felfedezhetnénk, ha nem lennénk teljességel biztosak abban, hogy nem erről van szó, ezek komolyan gondolják.
"Ha eddig nem tette volna meg, most mindenképpen kapcsolja be a hangszórót (és ki a háttérzenét)! Ígérjük, megéri."
Nos hát, ide valóban indokolt volna az előző mondat végén szereplő egyezményes jel. Mi ez a túlóvatoskodó, kioktató hangvétel, hogy "ha eddig nem tette volna meg"? Mai napság egy 4 éves gyerek is tudja, hogy ha zenét akar hallgatni, be köll kapcsolni a hangszórót. Egyébként meg miért is kell magázódni? És igen. Ennek az oldalnak háttérzenéje is van.
Vendéglátós zenén nevelkedett
vidéki embereknek ismerősnek hathat a felcsendülő zene hangszerelési megoldása. Fűrészbakos muzsikaszó. Amikor először hallottam, egy pillanatra megörültem: az előzene D-dúros tonalitásra utal, ami jó választás, magam is ebben játszanám, ha gyerekeknek kísérném. De csakhamar jön a kiábrándító erejű első strófa, ami rögtön egy indokolatlan bónuszütemmel kezdődik, és rájövünk, hogy az intro képviselte az V. fok tonikára vezető funkcióját, és valójában G-dúrban vagyunk, ami egyrészről gyerekeknek vagy kurva magas, vagy kurva mély, másrészről ember (vagy zeneművész) legyen a talpán, aki csupán az előzenét hallva jó hangon és jó időben lép be.
A folytatást szemlélve
a Chris Midistúdió karaoke termékeire asszociálhatunk, csak itt az ékezetes magyar magánhangzók rendben vannak. Szépen elszíneződik, végigmegy az összes versszak, és vége. Az, hogy a dallam (és a vörösödés) a legkevésbé sem igazodik a prozódia ritmusához, csak hab a tortán. Végül is ez még a Színművészeti Főiskolán is előfordul zenésmesterség vizsgán, amikor a kislány a One Note Sambát énekli ti-ti-ti-ti ritmizációval.
Végeredményben azt mondhatjuk
örömteli, hogy gyerekeket efféle szórakoztató formában próbálnak rábírni az éneklésre, azonban ez a kísérlet teljes gáz. Többet árt, mint használ. Kudarcélmények tárháza. Magam részéről akár még ingyen is bevállalnám, hogy kreálok ehhez hasonló dolgokat, csak ne ilyen dilettáns barmok csinálják, mert azért egy páran biztos, hogy már megpróbáltak ráénekelni erre a szarra, és nem többek lettek tőle.
http://www.freegames.hu/flash/malacpolka.html
"Első karaoke alkotásunk a Malac polka. A régi gyerekdal pop-polka feldolgozásban még szórakoztatóbb :-)" - Ezzel a szöveggel reklámozzák ezt a kis szösszenetet. A smile miatt ebben a mondatban akár még öniróniát is felfedezhetnénk, ha nem lennénk teljességel biztosak abban, hogy nem erről van szó, ezek komolyan gondolják.
Hangszóró bekapcs
Nos hát, ide valóban indokolt volna az előző mondat végén szereplő egyezményes jel. Mi ez a túlóvatoskodó, kioktató hangvétel, hogy "ha eddig nem tette volna meg"? Mai napság egy 4 éves gyerek is tudja, hogy ha zenét akar hallgatni, be köll kapcsolni a hangszórót. Egyébként meg miért is kell magázódni? És igen. Ennek az oldalnak háttérzenéje is van.
Vendéglátós zenén nevelkedett
vidéki embereknek ismerősnek hathat a felcsendülő zene hangszerelési megoldása. Fűrészbakos muzsikaszó. Amikor először hallottam, egy pillanatra megörültem: az előzene D-dúros tonalitásra utal, ami jó választás, magam is ebben játszanám, ha gyerekeknek kísérném. De csakhamar jön a kiábrándító erejű első strófa, ami rögtön egy indokolatlan bónuszütemmel kezdődik, és rájövünk, hogy az intro képviselte az V. fok tonikára vezető funkcióját, és valójában G-dúrban vagyunk, ami egyrészről gyerekeknek vagy kurva magas, vagy kurva mély, másrészről ember (vagy zeneművész) legyen a talpán, aki csupán az előzenét hallva jó hangon és jó időben lép be.
a Chris Midistúdió karaoke termékeire asszociálhatunk, csak itt az ékezetes magyar magánhangzók rendben vannak. Szépen elszíneződik, végigmegy az összes versszak, és vége. Az, hogy a dallam (és a vörösödés) a legkevésbé sem igazodik a prozódia ritmusához, csak hab a tortán. Végül is ez még a Színművészeti Főiskolán is előfordul zenésmesterség vizsgán, amikor a kislány a One Note Sambát énekli ti-ti-ti-ti ritmizációval.
Végeredményben azt mondhatjuk
örömteli, hogy gyerekeket efféle szórakoztató formában próbálnak rábírni az éneklésre, azonban ez a kísérlet teljes gáz. Többet árt, mint használ. Kudarcélmények tárháza. Magam részéről akár még ingyen is bevállalnám, hogy kreálok ehhez hasonló dolgokat, csak ne ilyen dilettáns barmok csinálják, mert azért egy páran biztos, hogy már megpróbáltak ráénekelni erre a szarra, és nem többek lettek tőle.