Aztán meg voltunk a asszonnyal a Balatonon nyaralni és itt most fikázódok egy kellemeset a gasztronómiai benyomásainkról.
Itt az elején leszögezném, hogy sokmindent kipróbáltunk de korántsem mindent. Olyan gyomor nincs amivel minden szart végig lehetne kóstolni a balatonparton, mert kínálat az van. Nincs olyan négyzetméter a lakott területek környékén, ahol ne árulnának valamit és ezeknek az árusoknak talán több mint a fele kaját próbál eladni a szerencsétlen nyaralóknak. A BALATONSZAG már átalakult valami egészen mássá, már nem az a kicsit poshadt, természetes tószag a nádas természetes bomlásának édeskés illatfelharmónikusaival amit a stégen ücsörögve szimatoltál még gyerekkorodban. A mostani balatonszag az valami brutál zsírszag ami mindent beterít.
A cimmerferi biznisz az utolsókat rúgja és az árusok megpróbálnak az egyre rövidülő szezonból még valamicske profitot kihozni, minek eredménye kétségbeesett nyüzsgés, pofátlan árak és minden eddiginél igénytelenebb bazárfíling. Na, mit is lehet tenni az arcba a parton?
Badacsonyi rántott genyák fatálon = drága és szar. Meg kevés.
Éttermek
Első osztályú étteremben nem voltunk, egyrészt mert abból nagyon kevés van Balatonfüred környékén (asszem egy sem) másrészt meg az biztos kurva drága. Na mindegy, ettünk másodosztályú helyeken, jót is, meg szart is kb. ugyanazon az áron. Ezek az éttermek mintha valamiféle titkos megállapodást kötöttek volna az árak tekintetében, mert az árszínvonal mindenhol szinte csutka ugyanaz volt. Plusz-mínusz max. 100-150 Ft különbséggel szerepeltek ugyanazok az ételek. Az élőzene persze inkább pozitív irányba befolyásolta az árakat, ám a hangulatodat sokszor nem. A klasszikus balatoni csárda a zenés helyek közül a legrosszabb fajta. Ezeken a helyeken egy egész falka hegedűjét cincogtató cigány húzza a talpalávalót (ebédalávalót?) és nincs menekvés, KIMENNEK az asztalodhoz és úgy húzzák a füledbe amíg a rágós cigánypecsenyédet csócsálod. Gázos. Tihanyban láttunk olyan helyet, ahol faszéngrillen égették feketére a húsokat miközben egy tangóhermonyikás retardált zenélt igen szarul. A szél az asztalokhoz sodorta az orrfacsaró füstöt de legalább nem láttad a harmónikás hülyét aki rendületlenül nyektette a hangszert. Elég volt azt hallani is. Operetteket játszott. A legáltalánosabb az egy szál szintetizátoros szerencsétlen aki a slágerrádió zenei repertoárját nyomatja gagyi midi-alapokra. Ha nincs szerencséd akkor még énekel is. A Balatonfüredi hajókikötőben viszont találtunk egy helyet ahol egy dobos és egy gitáros játszott nagyon kellemesen mindenféle instrumetális jazz-dolgokat. Amatőrök voltak eléggé de ennek ellenére nagyon kellemes volt hallgatni őket. Piros pontot nekik, de nem de tényleg! De jazz! :)
Az ételek jobb-rosszabb szabvány éttermi kaják nem érdemelnek sok szót. Átlagos étlapok, bárhol megkaphatod ezeket az ételeket, a helyi specialitás kimerül harcsa- vagy angolnapörköltben amit igen drágán mérnek. Kiemelendő intézmény Balatonfüreden az Öreg platán söröző a Tagore sétányon ahol a konyha nagyon jó. A pincérek depressziósak kivéve a fizetőpincért aki viszont úgy bámulta Kata melleit, hogy kedvem lett volna jól pofánvágni. Mármint a pincért :) Nagy kerthelység tartozik az étteremhez ami naaagy, barátságos platánfák árnyékában bújik meg. Kellemes ott ülni és nézni a sétányon mászkáló népeket. A hely érdekessége még egy szabadtéri pizzasütő-kemence ahol is szabadtérisütik a pizzát. Nem egy nagy látványosság, szóval ne számítsatok földobom-a-pizzát-és-elkapom virtuóz olasz import pizzasütőmesterre, hanem egy akut-másnaposfejű fiatal csóka sütögeti a pizzákat egykedvűen ottan. Érdemes kipróbálni a frissensülteket, a borjúpörköltet, valamint a grillkajákat is jól csinálják. Ajánlani tudom csak a helyet. Érdekesség még ott, hogy azon 4-5 alkalommal amikor ott kajáltunk két kismacska játszadozott a vendégek lábai mellett/között/alatt a gyerekek legnagyobb örömére és pincérek legnagyobb bosszúságára, mert szegény csórik néha majdnem pofáraestek az oktalan kis állatokban.
Első osztályú étteremben nem voltunk, egyrészt mert abból nagyon kevés van Balatonfüred környékén (asszem egy sem) másrészt meg az biztos kurva drága. Na mindegy, ettünk másodosztályú helyeken, jót is, meg szart is kb. ugyanazon az áron. Ezek az éttermek mintha valamiféle titkos megállapodást kötöttek volna az árak tekintetében, mert az árszínvonal mindenhol szinte csutka ugyanaz volt. Plusz-mínusz max. 100-150 Ft különbséggel szerepeltek ugyanazok az ételek. Az élőzene persze inkább pozitív irányba befolyásolta az árakat, ám a hangulatodat sokszor nem. A klasszikus balatoni csárda a zenés helyek közül a legrosszabb fajta. Ezeken a helyeken egy egész falka hegedűjét cincogtató cigány húzza a talpalávalót (ebédalávalót?) és nincs menekvés, KIMENNEK az asztalodhoz és úgy húzzák a füledbe amíg a rágós cigánypecsenyédet csócsálod. Gázos. Tihanyban láttunk olyan helyet, ahol faszéngrillen égették feketére a húsokat miközben egy tangóhermonyikás retardált zenélt igen szarul. A szél az asztalokhoz sodorta az orrfacsaró füstöt de legalább nem láttad a harmónikás hülyét aki rendületlenül nyektette a hangszert. Elég volt azt hallani is. Operetteket játszott. A legáltalánosabb az egy szál szintetizátoros szerencsétlen aki a slágerrádió zenei repertoárját nyomatja gagyi midi-alapokra. Ha nincs szerencséd akkor még énekel is. A Balatonfüredi hajókikötőben viszont találtunk egy helyet ahol egy dobos és egy gitáros játszott nagyon kellemesen mindenféle instrumetális jazz-dolgokat. Amatőrök voltak eléggé de ennek ellenére nagyon kellemes volt hallgatni őket. Piros pontot nekik, de nem de tényleg! De jazz! :)
Az ételek jobb-rosszabb szabvány éttermi kaják nem érdemelnek sok szót. Átlagos étlapok, bárhol megkaphatod ezeket az ételeket, a helyi specialitás kimerül harcsa- vagy angolnapörköltben amit igen drágán mérnek. Kiemelendő intézmény Balatonfüreden az Öreg platán söröző a Tagore sétányon ahol a konyha nagyon jó. A pincérek depressziósak kivéve a fizetőpincért aki viszont úgy bámulta Kata melleit, hogy kedvem lett volna jól pofánvágni. Mármint a pincért :) Nagy kerthelység tartozik az étteremhez ami naaagy, barátságos platánfák árnyékában bújik meg. Kellemes ott ülni és nézni a sétányon mászkáló népeket. A hely érdekessége még egy szabadtéri pizzasütő-kemence ahol is szabadtérisütik a pizzát. Nem egy nagy látványosság, szóval ne számítsatok földobom-a-pizzát-és-elkapom virtuóz olasz import pizzasütőmesterre, hanem egy akut-másnaposfejű fiatal csóka sütögeti a pizzákat egykedvűen ottan. Érdemes kipróbálni a frissensülteket, a borjúpörköltet, valamint a grillkajákat is jól csinálják. Ajánlani tudom csak a helyet. Érdekesség még ott, hogy azon 4-5 alkalommal amikor ott kajáltunk két kismacska játszadozott a vendégek lábai mellett/között/alatt a gyerekek legnagyobb örömére és pincérek legnagyobb bosszúságára, mert szegény csórik néha majdnem pofáraestek az oktalan kis állatokban.
Gukk mál pápi! Ungárische indiánen!
Beülős büfék
Két alaptípusa ismeretes. Az egyik, ahol van egy kis bodega (ahonnan a kaját adják) és tartozik az intézményhez 2-8 db asztal padokkal, a másik fajta pedig az amikor egy hosszabb épület sok kis büfékre van osztva és ehhez a büféhalmazhoz hozzárendelődik egy nagyobb számú asztal-pad konfigurációs halmaz. A büfék egy része specializálódott (lángos, palacsinta) mások viszont széles választékot vonultatnak fel zsíros ételekből. Lehet ez rántott sajt, rántott sertésszelet, rántott velő, rántott csirke, rántott fasz, akármi. Hamburger, hot-dog (sajnos nagyon kevés helyen csinálják már az old-school kifli-virsli-csípősmustár hot-dogot) sültkrupli meg mindenféle melegszendvicsek. Ezen vegyes-büfék nagy okossága még a nyavalyás rántott hek. A hek valami tengeri hal, mint a tonhal csak éppen szarabb. Fisch vom Plattensee mi váze? Muhaha! Divatos árucikk még ezeken a helyeken a gyros is. Akartam enni egyet ám amikor megláttam, hogy a büféscsávó fapofával nyesegeti a teljesen nyers húsdarabokat a gyrosnyársról akkor elálltam ettől az elhatározásomtól.
A lángosos büfék persze a régi jóféle változatlan lángost nyomatják még mint már ezer éve is. Ám a lángos-feltétek választéke perverz irányokban bővült az utóbbi időben! Mi a klasszikus lángos-konfigurációs lista? Kéremszépen: sajtos, tejfölös, sajtos-tejfölös, opcionális fokhagyma. Eddig rendben. Most viszont vannak ilyenek: kecsapos, mustáros, lekváros, porcukros. :o Broáááf! Az egyik lángosostól megkérdeztem, hogy ezek az újféle gusztustalanságok kelendőek-é? Azt mondta, hogy bizony azok, de szinte kizárólag csak a németek fogyasztják. Ha igényük van rá, csak egyék. Vicces volt még ebben a lángosobódéban, hogy egy jól látható helyre kiraktak egy táblát: "Lángos van? +500 Ft!" Höhö. :)
Mozgóárusok
Na innen lehet aztán borzalmas kaját meg fosást szerezni. Ezen árusok egy része valóban "mozog" tehát egy kis kocsit tologat és abból árulja a szarait. Erről eszembe jut az a jelenség amit sógoröcsém Ernő fedezett fel egyszer a foynódi strandon. Egy vénséges-vén fogatlan cigány mámi tólt egy kiskocsit miközben azt káttozta a szétbagózott reszelős hangján: "Májszbitte! Májszbitte!" Mais bitte, azaz főttkukoricát tessék. Mindeközben néha szórakozottan belehamuzta a piros szimfóniát a főttkukoricák közé. :) Az mozgóárusok túlnyomó része azonban csak nyitáskor meg záráskor mozgatja a mobil elárusítóstandját. Ilyenek például a vattacukrosok, a hot-dogosok (Na erről a hot-dogrol mindjárt szólok!), pattogatottkukoricások (kipróbáltam a CSOKIS pattogatottkukoricát. húúdenagyonszaraz!) fagyisok. Ezek a bizonyos mozgó hot-dogosok afféle frencsájz-rendszerben működhetnek, mert a part több részén találkoztam ugyanolyan kocsiból hot-dogot áruló fiatal csajokkal. A kocsi oldalára ez van írva: American style hot-dog. "Na, ez már semmi jót nem ígér!" - mondtam az asszonynak, de vettünk egy nagy levegőt és kipróbáltuk ezt a dolgot mert ez egy olyasmi élmény amit egyszer meg kell tapasztalnunk. Az elárusító kishölgytől kértünk olyan fajtát ami mindent tartalmaz a készletből. A legdöluxosabb hot-dog a következő alkotóelemekből áll: kifli (na nem ám a tisztességes, hagyományos kifli, hanem valamiféle mekdonácos ízű kis töpszli kifliparódia), virsli, sajt (gagyi ömlesztettsajt), uborka (valamiféle savanyúuborka mint a mekdonácos sajtburgerben), kecsap, mustár, majonéz. Ez így együtt valamiféle bizarr moslékjellegű dolog volt amit kizárólag csak disznó módon lehet enni de legalább nem tart sokáig mert igen kicsike. 350 Ft volt és miután megettem ugyanolyan éhes voltam mint amikor nekiláttam.
Gukk mál pápi! Papaschlumpf!!!
Ami az északi-part gasztronómiáját feldobja az a jóféle bor. Drágán adják de nagyon finom. Katával megmásztuk a Badacsonyt és közben kellemesen szűrögettünk belőle és be is nyomtunk rendesen. Aztán összeakadtunk egy csapatnyi tajtrészeg német fiatallal akikkel aztán tovább folytattuk a borkóstolgatást miközben érdekes eszmecserét bonyolítottunk velük, minek ereményeképp megtudhattuk miszerint ők közgazdászhallgatók és délnémetek valamint Lance Armstrong egy hülye buzi mert nincsenek meg a golyói, Lothar Mattheust azért utálják a hazájában mert idióta frizurája van és aztán többször hangosan elismételték az egyetlen magyar mondatot amit tudtak: "MEG AKARLAK BASZNI!" Gondolom ezt csajozásra akarták használni. Vidám délután volt az na! :)
