Egy ámerikai Magyarországon
Itt van képzeletbeli, ámerikai barátunk, legyen mondjuk Charlie. Tegyük fel, velünk egyidős, hogy egszerűbb dolgunk legyen. Megérkezett a reptérről, pálinkával kínáltuk, elfogadta, mondta, hogy good, oh my god, it's very strong, saját főzés, még jobban hátbaverjük - magyar virtus. Már fel is kelt, benyomta a rántottát hagymával, indulhatunk. Van három napom, hogy körbevezessen az országon. Kis családomat most nem keverem bele az ügybe, mert bár gyerekkel ugyanezt végigcsinálni kalandosabb volna, azért lássuk csak úgy szalma-módra.
Első nap
Budapesten vagyunk, itt is indítunk. Veszek neki BKV jegyet. Egyet. De csak addig metrózunk, amíg el nem jutunk egy belvárosi kerékpárkölcsönzőig. Bringán aztán hatékonyan körbe lehet kalauzolni a pesti oldal nevezetességi közt, úgy mint bazilika, parlament, Vörösmarty tér, a Váci utcán tourist-slalom, miegymás. Át Budára, kötelező várnézés, awsome downhill, yeeeehaw, Moszkván irgalmatlan csalamádé-burger a gombánál, leöntjük meggy márkával. Bringa fel a fogaskerekűre, irány a hegyek! Panoráma szép, szerintem bárkit megérint a nagyvárost kettészelő folyó látványa, pláne, ha jó levegőn, jó magasról nézheti, jó szélesen. Közben kutyafuttában kulturális és mindennapi ismeretterjesztés, amerikai, így pont elég mély neki így is - sztereotíp trip.
Ebéd a hegyen, vannak még jó kis vendéglátó-egységek, főleg nyaranta, hétvégén. Úttörővasút kötelező, zötyögve emésztünk a hungarikumon, egész Hűvösvölgyig. Opcionálisan kerékpárral is megtehető az út. A végállomástól nincs messze a hármashatár-hegyi repülőtér. Itt - persze Charlie kollega pénzén - repülőt és pilótát bérelünk, és megnézzük a Cessnából a várost. De mivel a panoráma már ismerős, teszünk egy kört a Duna-kanyarban, a világcsakrát is útba ejtve, hátha mi történik. Leszállás és hazatekerés után egy pesti romkocsma kertjében vacsorázunk, majd ugyanitt aktívan lazítva pihenjük ki hajnalig a kikapcsolódás fáradalmait. Az sem baj, ha valami jó kis alternatív zenekar élőben játszik a háttérben.
Második nap
Délben kelünk. Nem állunk neki főzni, de hogy magyaros is legyen, meg ehető is, a legközelebbi házias, nem menzoid kifőzdébe viszem. Mondjuk oda, ahol épp Kelta főz. Charlie gyerek hálás érte. Jót tesz a frankfurti leves meg a stíriai metélt. (Magyar koszt, mi?) Nincs sztrájk, így akár vonaton mehetünk a Balatonra. Siófokon leszáll a tömeg, nyugodtan utazunk Balatonkeresztúrig, mondjuk. Szállásbérlés a következő szempontok alapján: Közel az álllomás és a lángossütő, a szabadstrand, a meg a reptér. késő délután van már, de még épp elég időnk van, hogy megnézzük felülről is a Balatont - a keresztúri reptéren is rundflug vár ránk, kisgéppel, motoros sárkánnyal, talán még hőlégballonnal is felviszik a fizetőképes keresletet. A Keszthelyi-öböl a Badacsony felől, háttérben a lenyugvó nappal azért elég giccses, bármilyen nemzetiségű is a szemlélője, Charlie is elmorzsol egy könycseppet a szeme sarkában, és hazagondol az Ontario-ra. Napnyugtától napkeltéig éjszakai fürdőzés, kocka Szalon fejében mólón horgászás helyi kolléga cájgjával, kedélyes szabadtéri sörözés, kolbahurkász savanyú almapaprikával, majd aludni igyekvés a diszkók és diszkós-verekedős háemcsék messziről történő elkerülésével. Komoly kihívás. Elalvás előtt rövid magyar nyelvtani megfejtés, "ásés" elmagyarázás.
Haramdik nap
Már a reggelinél (mellettünk sátorozó keletnémet család gyermekeinek hangoskodására és labdájuk csattogására kelünk kilenckor) magyarázom Charlie-nak, hogy tiszta hülyeség, hogy három nap alatt akarja megnézni Magyarországot. A fejébe verem, hogy lehet, hogy Magyarország akkora, mint egy kisebb kansasi kukoricás, de higgye el, hogy a három nap csak kóstoló, mondok, amit lagzi másnapján hoz át az örömanya, aszt te hiába eszed kétpofára a süteményeket a hideg sültekkel meg a vegyes vágottat egésztojásos vagdalttal és friss, foszlós kenyérrel, langyos libazsírral, hiába, mert bár ők is ugyanezt ették, de TE baromira nem voltál ott a lagziban! Megérti végre, és el is szontyolodik. Tetszik neki itt. Főleg a langyos libazsírtól lágyul el - lassan csöpögteti a kenyerére. Megvigasztalom, hogy azért az utolsó napunkon sem fogunk éppen unatkozni.
Rövidesen felkerekedünk, elundulunk. Ugye közel az állomás, és már zötyög is velünk a vonat kis kitérővel délnek, a kies belső-somogyi tájak felé. Bzmottal (piroskával) közlekedni nap mint nap, nem lehet valami kéjutazás, de mi jól elvagyunk, különösen, hogy Pamukig egy rekedt hangú cigányember szórakoztat minket - a puszta létezésével. Charlie el van ragadtatva a native-októl, én meg hagyom. Mire megérkezünk Kaposvárra, rég elfogyott a traubi, a ropi, a sajtos tallér, de még a télifagyi is, amikkel az utazásra betáraztunk, így azonnal a piac felé vesszük az irányt. A forgalom már gyér, de szerencsére ebédelni még lehet. Savanyúból sosem elég, cseresznyepaprikát meg kovászos uborkát rendelek a hideg sör és a flekken mellé. Bepuffadás, továbbmenés. Cukrászdánál megállunk, kézből esszük a krémest, jót röhögünk, valamelyik szökőkútban mosunk azután arcot, kezet. Mondom neki, hogy ez egy kisváros, ami nekünk több szempontból most jól is jön nekünk. Kevés időnk van, már csak egy fél nap, de mivel itt nincsenek távolságok, pont elég lesz, másrészt ha akarjuk hamar el lehet hagyni a várost, kettőt lépünk és már kint is vagyunk a természetben. Kapaszkodj öcsém, ez sűrű lesz!
Kölcsönkerékpáron közelítjük meg a múzeumot. Itt az avar fülbevalókon, római fibulákon, a helytörténeti meg az állandó Rippl-Rónai kiállításon is végigszaladunk, elég rá háromnegyed óra. Háj'szen ámerikai. útban a Somogy táncegyüttes próbájára kikerülünk még néhány szökőkutat, ez remarkable, mondja. Legényessel földbe döngölt, kicsit meg is táncoltatott, kipirult barátunkkal tovább kerekezünk instant vidéki kulturális körutunkon. Kérdem, mit szeretne inkább látni, összezsúfolt krokodilokat a pincében, katolikus templombelsőt a főtéren, vagy katonazenekart a parkbeli pavilonban? Ebben a sorrendben loholunk végig, a parkban kicst megpihenve az újabb szökőkút előtt egy újabb doboz sört kortyolva. El is határozom, hogy az estét labanc sör helyett magyar borral és feltétlenül szökőkutak nélkül töltjük. Pár kilométernyi laza tekerés után a Deseda partján verünk tanyát, a fürdőzők szélednek, fiatalok gyűlnek, valaki már tömi a zenegépet Jimmy dalokkal. Magyarázkodhatok hosszan a gagyiburger meg az egyre gyarapodó üres rozés meg szikvizes palackok mellett. Ürül a placc is, tuninggolfok indítóznak, mi is visszakanyargunk a vározsba. Jó társaságba botlunk a belvárosban, így pár óra alatt, csillagtúra keretében meg is ismeri Charlie koma a helyi vendéglátó egységeket, (vendéglátós zenészek included) ami azért reprezentatív keresztmetszet a magyar társadalom összetételéről, bár ez már hajnali háromkor már valószínűleg nem nagyon éri el az agyunkat. Éjjeli étkezés a helyi TESCO-ban bevásárolt friss kenyérből, miegymásból, hazamenés, alvás.
Konklúzer
Szegény Charlie, mondok, de csak úgy magamnak, mert ő már rég repülőn ül, valahol az Atlanti-óceán fölött zabálja a repburgert. Így járt. Nem lennék a helyében. Egyrészt a fosatós fedélzeti kaja miatt, másrészt meg mert lesz mit összerakni a fejében erről az országról. Én szóltam. Három nap az ennyi. Szubjektív, ad-hoc és tömény, mint a törköly, amit... hol is ittunk? Á, mindegy. Lényeg az, hogy még búcsúzóul mondtam neki, keressen rá a Google-ön (Aol-on, Yahoo-n?) a "HUNGARY" kifejezésre, ha lesz ideje, így egy kicsit kiegészülhetnek talán a személyes tapasztalatai. Én meg kiphihenem ezt a pár napot - Pesten, mert vidéken pihenni mindig szörnyen fárasztó.
