Na, a karácsonynak már igen régen vége, azonban hadd örvendeztessek meg mindenkit egy hihetetlenül egyszerű és nagyon finom halászlé receptjével. A rádióban hallottam, a közlő neve sajnos nem jut eszembe, de köszönet neki így, ismeretlenül is. Egyébként az illető kiváló szakács, évtizedek óta nyomja az ipart. Tehát:
Vízkereszt
(Fotó: Matkáék pár éve, szerk: Gyepmester)
Minden két személyre lesz leírva:
A második alkalommal beleteendő hal a főzés előtt álljon három órát lesózva!
Két személyre kell egy kiló élő hal. Ehhez számítunk két liter vizet. A vizet feltesszük forrni, és amikor forr, beletesszük az elsőként beleszánt haldarabokat. Ez általában a feje és a farka, én mondjuk múltkor a törzséből vágtam darabokat, mert szegény halat biztosan a MÁV egyik viszonylata alól fogták ki, és nem volt se feje, se farka.
Ekkor tesszük bele a fél kiló, nagyon apróra vágott hagymát is, valamint a sót és végül a pirospaprikát, ebből jóformán kell bele. Én házi témát használtam, gondolhatjátok, hogy abban van anyag, mégis kellett bele elég durván. Persze kóstolgassuk a főzés során, aztán rakjunk bele inkább később, minthogy az elején pakoljuk tele, aztán elromoljon az íze.
No, ezt az, hm, alaplevet főzzük fél órát. Amikor megvolt, beletesszük a maradék halat, és főzzük, mintha az életünk múlna rajta. Adjunk neki fél órát. Ízesítgessük, ha valami hiányozni látszik belőle, persze csak paprikával és sóval, semmi más ne kerüljön bele. Nem fűszer-szigeteki hal ez, hogy bors legyen benne, és nem is házikerti, hogy holmi sárgarépa darabok usszanak a vegetázott vízben.
Na, én így csináltam karácsonykor, miközben kelta szubjektív tévéajánlóját keresgettem, de nem találtam. Azért a leves pótolt valamicskét.
Jó étvágyat!
