Mindenki szinnyeg az egészséges étkezésen, meg az E-betűkön, viszont ettől függetlenül a nép igényli a gyorskajáldákat, mert azok igenis hasznosak. A maguk módján… Most aztán megmondom a frankót!E-betűsök: Meki
A mekit mindenki ismeri, több mint tíz éve lehet ott tápolni – igaz a kezdetekben csak pösten volt ilyen – ma már nem tudsz úgy elhajítani egy féltéglát, hogy ne zúzzál be vele egy mekis ablakot. A mekire sokan fikázódnak, hogy szar meg drága meg műanyag és a kommersz és gagyi és amerikás agyatlan gagyi dolgok megtestesítője így önmagában. Valóban idétlen dolog, hogy egy nyavalyás hamburgersütöde világhatalommá növi ki magát és kialakítja a maga piros-sárga földi királyságát, melynek palotái minden városban ontják magukból a zabolázatlan bárgyúság elemi hullámait. A meki nem csak egy tápolda, hanem intézmény – mitöbb – fogalom is! Olyan egyértelmű szimbólum mint a Coca-cola a VISA vagy a Shell vagy a micro$oft, ahol ezek valamelyikét megleled ott nem vagy elveszve, mert ott CIVILIZÁCIÓ van!
„- Azok a hamburgerek – mondta. – Tiszta gázosak voltak. El tudod ezt hinni? Ötven mérföldre vagyunk a legközelebbi McDonald’s-tól. Eddig azt hittem, hogy a világon semmi sem lehet több mint ötven mérföldre egy McDonald’s-tól.” (Neil Gaiman: Amerikai Istenek)
Mások a képek a falakon, a bohóc egy másik padon vigyorog, más színűek a tálcák, a feeling viszont 100%-ig megegyezik mindenhol: szintetikus és üres. Ez nem egy olyan hely, mint egy étterem, vagy egy barátságos kocsma, ahol le tudsz ülni és jóízűen enni, hanem inkább olyan jellegű mint egy buszmegálló vagy egy bank ügyféltere – személytelen és amolyan senkiföldje, senkinek nem mond semmit, senki nem szereti és senki nem mondja magáénak. Beülsz és eszel és a hely nem üzen neked semmit, nincs légköre vagy jellege csupán használod mint egy tárgyat és nem vált ki belőled érzéseket. Ez van. Kiábrándító és ratyi. Van azonban pár előnye is a mekiben evésnek. Először is tuti, hogy azt kapod amit vársz. Olyan nincs, hogy egyik nap ilyen a BigMac másik nap meg olyan. Nem. A BigMac-nek szabványos BigMac-íze van (ami gondolom le is van írva egy 75 oldalas dokumentumban és a meki központjában naaagy páncélszekrényben őrzik…) bármikor és bárhol a világon és ez jó. Ez jó akkor, amikor másnapos vagy és az ízérzékelésed furcsán kiélesedik és mindenképpen valami nehéz kajára van szükséged, hogy helyretedd a gyomrod és nincs időd marhapörköltet (nyami!) enni a kisvendéglőben. Mi marad? A meki ofkorsz. Azt kapod amit vársz egy centivel sem többet, kevesebbet vagy mást. A meki másik erénye a sebesség. Nem tudok másik helyet ami legalább olyan gyorsan működne, mint a McDrive, mivel többször is előfordult már, hogy gyorsabban készült el a kajám, minthogy én odaértem a kiadóablakhoz. Kevesebb mint 30 másodperc alatt…
E-betűsök: A Burger King ugyanaz, mint a meki
Csak én speciel nem szeretem a húspogácsákat amiket előállítanak, mert kívül szenes, belül meg szinte nyers. Ennél szarabbat talán még én sem tudnék sütni. Persze ízlés kérdése. PizzaHut? Ugyanaz… És a többi is mind ugyanaz… Műanyag szék, műanyag kaja, gyors kiszolgálás, agyatlan alkalmazottak, danubiusrádiójellegű-zene, szép tiszta a budi és ennyi…Kivéve az egyiket!
E-betűsök: A neve - Wendy’s
A környezet a szabvány gyorstápolda-dizájn viszont az étlap kicsit más. Itt is műanyag a kaja de valahogy mégis valóságosabb kapcsolatot érzel a kezedben tartott szendvics és a természet-anya között. Valahogy „valódibb” íze van ott a dolgoknak egy kicsit. Be is zárták hamar azt a Wendy’s-t ahová jártam… Hüpp-hüpp…
Az egzotikus (HAHAHA!) tápoldák
A török/görög/kínai típusú tápoldák jó alternatívát biztosítanak a műanyag-hamburgeresek mellett. Már ha van gyomrod hozzá. A gyros még teljesen oké, nekem legalábbis az „aggodalom nélkül fogyasztható” kategóriába tartozik. (Bár egyszer egy arab gíroszos erős ákcenttel megkérdezte, hogy: lehet-e csípős. Mondtam neki, hogy persze merthogy szeretem a csípős dologkat. A gírosz persze olyan erős volt, hogy égette a pofámat mint a parázs és még a következő napon a WC-n ülve is könnyeket csalt a szemembe.) A kínai pedig egy tényleg speciális perverzió. A legtöbb kínai kaja a szememben külcsínyre moslékszerű a belbecs pedig nem firtatandó. Összhatását tekintve elmondható róla, hogy megéri az árát. Néha (tényleg baromi ritkán) elkap a hülyeség és rákívánok a kínai kajára. Ilyenkor eszem is kínait aztán megint nem megyek a közelébe hónapokig. Egy haverom szerint a kínai táp azért király, mert minden kínai kaját el lehet fogyasztani 1 db villa segítségével. És hogyígyvan!Ja, egyszer a szecsuáni marhámban találtam egy fél fej vöröshagymát egy darabban és volt vagy 20 dekás a kis huncut. Igény, dizájn.
Nem (vagy inkább kevésbé) E-betűsök
Ez a téma inkább tanult kollégám Drainstormer szakterülete, aki vitathatatlanul a legnagyobb szakértője ezeknek a helyeknek, viszont ebben a cikkben most én írom le ezeket a kellemes tápoldákat és remélem sikerül megközelítenem a korrekt szintet a téma feltárásában. Ha kihagynék ezt-azt, majd Drain helyrerakja ezeket a hiányosságokat.Na, végre itthon vagyunk! Én még abban a korszakban nőttem fel amikor ezek dívtak és most is azt tartom, hogy a gyors és ízletes kalóriabevitel legkellemesebb formái ezek. A saját emlékeim között feldereng a kép, ahogy én hat éves kis lurkóként tolom az arcba a sűttkóbászt meg a meggymárkát a nyomdabüfében (apám munkahelyén) a talponálló pult alsó polcán míg apám a felsőn falatozik valami hasonló hurka-kóbász konfigurációt. Akkor még nem voltak lerögzítve menük mint manapság, a user egyénileg volt kénytelen összeállítani az étrendjét de ez mondjuk nem volt különösebben nagy gond mivel a választék nem volt egy húbazmeg. Lássuk csak: hurka (véres, májas naná!), kóbász (vagy kalbász, kolbász, „hülyék! az kaubász!!!”), sült oldalas, savanyúságok (ecetes paprika – ami bizonyos helyeken csípett mint atom – uborka, hagyma, igény helyeken akár káposztasaláta is) és ami az egész ízvilágra rányomta a bélyegét és hamisítatlanná tette azt a tökéletes harmóniát: MUSTÁR és KECSAP (ez már a ’80-as évek közepe vége felé). Igen, a mustár! Szintetikus sárga színű és kicsit híg és brutál markáns ízű matéria. Nyami! A magyar vegyipar valamelyik melléktermékének minimális feldolgozásából származhatott ez a műremek de valahogy ez tette igazivá a menüt. A mai napig is nagyon szívesen tápolok ilyen helyeken és élvezem a nosztalgikus ízeket és a büfében fellelhető hozzám hasonló faparasztok társaságát.
Na ez megér egy külön bekezdést, mivel hotdog kérdésben hajthatatlan vagyok egy dolgot illetően: a hotdog az nem az a szarság amit manapság adnak. Az a „kifli” amit ehhez használnak EGYENES (nevetséges…), és azt felhasítják az OLDALÁN (teljes mértékben téves koncepció!) majd megtöltik a hasadékot virslivel (eddig okés), meg minden szarral amit a user kér, sajt, szalonna, saláta meg ilyenekkel (na ez meg aztán már tényleg kéjsz!). Számomra a hot-dog az mindig az marad ahogy én azt megismertem. Fogják a bazi nagy kiflit, kettévágják (természetesen keresztben) és ráhúzzák a fűthető hotdogsütövasra ami úgy néz ki mint valami brutál perverz vibrátor, majd, mikor a kifli belseje kicsit megpirult beleinzertálják a főtt virslit és ekkor jogodban áll választani, hogy mit is kérsz hotdogodba: mustárt, kecsapot, mindkettőt. Szalvétába csavarják az ínycsiklandó finomságot és a kezedbe is nyomják mindjárt. Fiiinom! Na EZ a hot-dog.Az archaikus hamburgert is tudjátok micsoda: hamburgerzsömle, húspogi (nem kérdezősködni a tartalmát illetően!), csalamádé (Moszka Tér film jóóól), mustár-kecsap. Az egész rendelkezik egy moslékbukéval amit a csalamádé ural és édeskéssé teszi a hamburgerzsömle és a kecsap. Szar. Manapság már csak a mocsoktól ragadós és kommersz-vodkától és kannásbortól bűzölgő lakókocsi-büfékben kapható ez a specialitás és senki se egyen ilyet ha nem brutál erős a gyomra vagy kedves az élete. Egy-két évvel ezelőttig lehet kapni (BP. XI. ker. Móricz Zs. Körtér) a móricburgert amit egy dzsuvás bádogbodegából árultak. Lehetett kapni itt még pizzát is de az már TÉNYLEG egészségre káros hatásúnak bizonyult. A hely érdekessége volt még az állandó műsor a bódé körül melynek önjelölt szereplői a bebaszott hajléktalanok, a bolondok és rendőrök valamint a tápolni vágyó sakálrészeg kollégisták. Nem akármilyen mulatság volt egy szíjjelcsapott éjszaka után móricburgert tápolni a négyeshatoson korán reggel…Az igazi, legkirályabb és legősibb műfaj a kiskocsmák és apró kis kifőzdék konyhaművészete. A legzsírabb helyek ezek ahol a usert nagyon kellemes (vagy iszonyat kellemetlen) meglepetések érhetik.
Glázer József vendégfogadója Taksonyban
Talán a legszimpatikusab fajtája a táplálékfelvételnek. Mint azt Drainstormer mesterrel tapasztalgattuk a kaposvári Kockás Ételbár szerető kebelén. Ezenknek a helyeknek a főbb jellemzői a nem túl nagy választék (bár van ahol meglepően terjedelmes az étlap) a kedves kiszolgálás és a házias ízek. Mondjuk a házias ízek dologhoz hozzátartozik a recycling elv, amit a kocsmatulajok alkalmaznak, ugyanis a hús mint olyan drága dolog, ezért előfordul, hogy a maradék rántotthusit „megnyúzzák” majd másnap pörköltként kerül az asztalra. A pörkölt maradékát pedig ledarálják és a fasírt alapanyagát dúsítja majd, a fasírt maradéka pedig (remélhetőleg) már csak a kutya tányérjába kerül. A recycled husi megismerhető pl. arról, hogy rengeteg fokhagymát alkalmaznak a fűszerezéshez, hogy elnyomják vele az punnyadt ízt, valamint intő jel lehet még, hogy a kétes eredetű húsétel elfogyasztása után pár órával pusztító erejű fosás tör rád. Ez van, szerintem ez bevállalható kockázat, mivel ezek nagyon kellemes helyek. Aki nagyon parázik a racycled hústól, az rendeljen frissensültet. Ezeken a kocsmákban érdemes azért bepróbálni a pörit is mivel bizonyos helyeken mesterien képesek pacalt, marhapörit, szalontüdőt készíteni. Itt biztosan támaszkodhatsz a MENÜ intézményére, melynek keretében komplett ebédet kapsz (leves, második, desszert) fika pénzért. A helyi specialitások néhol mindent visznek (pl. a Kapucinus nevű helyen (BP. XI. ker. Karinthy u.) csodálatos sztrapacskát készítenek. A tisztaság hiánya és az elbaszott ételek ellenére csak ajánlani tudom ezeket a helyeket mindenkinek. Jó étvágyat! De csak óvatosan…
