Rohan az idő vasfoga, az évek szállnak mint a percek, mintha csak tegnap lett volna, hogy megkaptam az első iskolatáskát és elindultam az akkor még Tóth Lajos forradalmár bácsiról elnevezett iskolába. Utam a főutcán vezetett, ahol gondosan körül kellett nézni mielőtt lelépnék a járdáról, mert nagy volt az autóforgalom. Akkor még szökött a szökőkút a Szabadság Parkban a szovjet katona égbe törő oszlopa előtt és volt díszszemle is november hetedikén.
Ezt Balkan kedvéért.
Ezt meg kedves vidéki olvasóinknak.
Cseles, cseles...
Kedves gyerekek, képzeletbeli sétánk véget ért. Láthatjátok, mennyit épült-szépült a lehetőségek városa az elmúlt harmincöt évben. No, persze, vannak még feladatok..
Kelta
