Internetes anonimitás
Anyukám azt mondta a minap, hogy ő nem szereti ezt a Vakerdát olvasni, mert például „- Ki ez a Gyepmester?”. Ugye. Elkezdtem érveket sorolni, hogy ez speciális, internetes becenév, engem csak a neten hívnak így, mert ez a tradíció, évek óta ez a nickem, és közben azon gondolkodtam, hogy tényleg: Tulajdonképpen miért is nem fórumozok, játszom, csetelek, publikálok (vagy mi) a saját, polgári nevemen? És a többiek? És TI miért nem?
Mai napság, az amorf ködfoltként terjengő, Web 2.0-ként definiált törekvések közepette, amikor tombolnak a közösségi szájtok, aminek lényege az, hogy a valós adataid alapján a valós ismerősi köröd megtaláljon – igen nehéz anonimnek maradni. Nem nagy utánajárás a megadott email cím, vagy msn azonosító, pláne fénykép, esetleg közös ismerősök adatai alapján bárkit is azonosítani, aki nyomot hagy az Interneten. Jó, mondjuk elég paranoid gondolat, hogy valaki kutakodik az identitásod után a hálón, ezt belátom, de mégis. Nem idegesítő maga a feltételezhető kutakodás ténye? Mennyivel egyszerűbb lenne simán a saját, teljes nevünkön létezni!
Az írói álnévnek nagy hagyományai vannak. Körülbelül azóta létezhet, amióta maga az írás. Valószínűleg az emberek már az első időktől kihasználták, hogy nem tudhatja senki, hogy a leírt információ kinek a kezétől származik, ha csak oda nem írja a nevét. Ez a tradíció még mindig tartja magát, különösen a neten, ahol „anyád!” néven a csetszobába lépve bátran legyalázhatsz mindenkit (majd persze ban, kick). Úgyse tudják meg, ki vagy, te meg kulturáltan és névtelenül szórakozhatsz.
Megkérdeztem – offlájn míting alkalmából – a Vakerda béközép nagy részét, hogy vállalnák-e saját nevüket az írásaiknál, illetve hogy miért használnak nicket az internetes megnyilvánulásaiknál. Az okok százfélék, de kevés kivétellel mindenki ragaszkodik a névtelenséghez, illetve a külön netes fedőnévhez. Valaki teljes email-arzenált tart, és bírja követni, melyik címmel hova regel, melyik ID-vel hol és milyen stílusban létezik. Valaki csak egyszerűen lusta, és nem foglalkozik azzal, hogy külön email-lel regisztráljon az iwiw-en, és az Index fórumon, jó ez így neki. Olyan, komolyan antiszociális pofa is létezik - köreinken kívül – aki mindig új és új néven jelenik meg egy adott közösségben. Mert egy idő után mindig kirakják valami ordenáréság miatt.
Mi a vonzó a névtelenségben? Hogy leírhatom a blogomba azt, hogy „a kurva anyját a főnökömnek”, anélkül, hogy kiraknának a munkahelyemről, és/vagy főnököm édesanyja pofán vágna? Önvédelem? A magánszférát védjük vele? Vagy ez egy kis, még működőképes skizofrénia? Többszörös személyiség? Vajon az emberek többsége az offlájn identitásának megfelelően létezik onlájn is, vagy teret ad olyan dolgoknak is, amit az életben nem tehetne meg?
Putyi kollega mondta a témával kapcsolatban, hogy kezd összemosódni a határ az onlájn és az offlájn világ között, mégis kíváncsi volnék rá: mennyire?
Ez egy vitaindító gondolatsor, minden tudományos alaptól és kutatástól mentes, szimpla érdeklődés, kíváncsiság, hogy MI mennyire különítjük el a valós személyiségünket az inernetestől. Márhogy TI.
