Belecsaptam a lecsóba. Amikor kiötlöttem ezt a graffiti-témát, még nem sejtettem, milyen mélység rejtőzik a felszín alatt. Rengeteg szegmense van a graffiti-nek, bővebben a street art-nak, külön-külön mindegyikről lehetne cikksorozatot írni, írtak is. Vizuális műfajról lévén szó az internetes képes dokumentációja is takaros. Rengeteg alkotásról rengeteg fotó. Átfogó művészeti, kultúrális ismeretdermesztést nem tudnék a témáról hitelesen elővezetni. Én mégis azt gondoltam, megírom (és lefotózom) a környezetemben fellelhető utcai vizuális művészeti élményeket, értékeket: Én ezt és így látom. A társadalom (vö: ÉN :) reagál.Boldog tudatlanság! Rájöttem, érdemes volna tudni a mögöttes filozófiát. Mert az is van rendesen a street art-nál. Érdemes volna, mert így csak azt látod, ez baró, ez hányás, ezt meg nem tudom kisilabizálni; de barom, minek festi össze a HÉV szélvédőjét, nem lát ki a masiniszta. Ők, akik fújnak, firkálnak, már ismerik az ikonfestés szabályait, amik az elmúlt cirka harminc évben kialakultak, és nem az összerandított középületet látják, hanem az üzenetet és esztétikai értéket hordozó alkotást. Jó nekik. Nekem nem mindig sikerül.
A Street Art-ról szóló sorozatom első részében a TAG-ekről (a továbbiakban teg) írok részletesebben. Ezek számomra a legmisztikusabb jelenségek. Mit akart oadírni?! A teg definíciója szó szerint cimke. Lényegében egy szignó, amit a falfirkász mindenütt otthagy, amerre csak jár. Egyébként onnan tudod felismerni a teget, hogy képtelenség elolvasni. Az a májer, aki a legtöbbet fújja ki városszerte, vagy a legfeltűnőbb, leglátványosabb helyekre. Nekem a teg zavarja csak igazán az esztétikai érzékemet...
Mucus+Dazsé, graffitis nem növi ki
A városi folklór kezdeti, zsenge korunkban elkövetett megnyilvánulásai a filccel a vécé falára felírt viccesnek szánt, és ezer helyen elcsépelt üzenetek, kiszólások. Ilyen például a vécé-ping-pong (nézz balra, nézz jobbra), érzelmi síkon a hüje pisti, a MUCUS love DAZSÉ vagy a szívátlővenyíllal feliratok. A zenei kedvenceket is gyakran felírtuk a falra. Aztán az osztályteremben a táblára firkált obszcén feliratok, rajzok, amit ha száraz szivaccsal töröltél le, a kövekező óran az osztály azon röhögött, hogy a tanárnő feje fölött egy méretes fallosz ágaskodik a táblán. Na, szerintem a modern graffitis valahogy így kezdi. Mint bárki más. Csak ő nem növi ki.
Kényszeresen aláír
Mondom, amatőr vagyok, műkedvelő. Nem ismerem a törzs íratlan szabályait, de azt látom, hogy komoly kényszerbetegségre utaló magatartásformával állunk szemben. A tegelők minden, arra alkalmas felületre odabiggyesztik aláírásukat. Ez történhet gyakorlatilag bármilyen eszközzel, lényeg a hatásfok. Öcsém például lakkfilccel dolgozott, ami midig kéznél volt, és jól fedett a BKV-s beltereken és a zománcozott kültereken. Szórták az teget szerte a lakótelepen. (Na Ő például kinőtte. :)
Több szinten kényszeres. Egyik maga az, hogy szignóz. A másik az, hogy mint agácra a méhek, úgy röpülnek rá a srácok egy magányos falon árválkodó tegre. Pillanatok alatt teleszórják, szinte vendégkönyvet nyitnak. Mindenki leteszi a névjegyét.
A teg jobb esetben egyedi, és vagy egy szuverén művészt, vagy egy bandát, csapatot takar. Épp ezért a tegelő könnyen azonosítható, gyakorlatilag azonban - a magyar törvényeknek megfelelően - csak akkor tehető felelőssé rongálásért, ha naaagyon rajtakapják. Ez viszont szinte lehetetlen. Nagy mázli kell ahhoz a rendőrségnek. Itt olvasható a Northamptonshire-i rendőrség felhívása, ők az állampolgárok bevonásával szeretnék konkrétan nevesíteni a tegelőket.
Graffiti művészet, Tag nem
Valahogy ez a közös véleménye az ezzel foglalkozókak és a társadalomnak is. Aki befogad, ha van mit, és értékel is. De egy teggel kapcsolatban nem nagyon van mit befogadni. Hivatalosan a Garffitis (fújó, stílusíró, stb) arra használja, hogy odarakja a műve mellé a nevét. Ez mára egyszerű territória-harccá változott át. Ideírtad? Na akkor... Vizuális környezetszennyezés. Álljon fentebb egy-két rossz példa a tegelésre.
DON'T TRY THIS AT HOME! :)
Folytatása következik.
