Ritka élmény manapság, hogy nem köteleznek légfrissítőkre egy délutáni epizód nézése közben. A Szívek szállodájával kapcsolatban azonban mázlink van. Az m1 adja, ergo nincs reklám. Vasárnap 17 órakor kezdődik, és ezt a sorozatot nálunk - talán épp ezért - tényleg az egész család nézi.
A 2000 óta futó széria nálunk az ötödik évadnál tart, de még persze most is forgatják, a hetedikben járnak a tengerentúlon. Ez jó hír, mert ha pénz van, minden van, még két évig tuttira nézhetjük Gilmore-ék legszebb lányainak folytatásait.
Alaptörténet, aki nem tudná
A casting (ezt ma már így dívik mondani, magyarul válogatás) remekül sikerült. Az anya-lánya duóban az anya, Lorelai Gilmore szerepét alakító Lauren Graham gyors beszédű, pörgős, jól tartott harmincas nő. Egyedül neveli irreálisan fiatalon szült lányát, Rory-t (Alexis Bledel), aki természetesen ugyanolyan intellektuális és független személyiség mint édesanyja. Lorelai egy szállodát üzemeltet, kicsit, romantikusat, vidéki-amerikait. Hopp, meg is van a magyar cím második fele. Az első feléhez sem kell túl sok fantázia, hogy kitaláljuk: a szerelmi szál. Ebben a mindenki-mindenkit-ismer kisvárosi közegben érdekes, hogy mindig találnak módot az írók ezen szálak csavarintására. És még mindig nem volt „mindenki már egyszer legalább járt mindekivel” effektus, mint pl. a Beverly Hills 90210-ben. (És Rory sem tartogatja a szüzességét a házasságig, mint Donna a BH90210-ből, vagy mint a mintaamcsi Camden család a Hetedik mennyországból.)
Luke (Scott Patterson) a falu bikája, és legmenőbb reggelizőjének tulajdonosa Lorelai pasija. Amennyire követem az eseményeket, a könyvmoly Rory most épp a Yale-re jár, és ott szedett fel magának egy okos, jéles de vagány fiút, aki persze majd jól átveri. A párkapcsolati problémák nem kerülik el Loralai szüleit, az ultrasznob és ultrakonzervatív Gilmore házaspárt sem. (Emily Gilmore - Kelly Bishop, Richard Gilmore - Edward Herrmann) Nagyon vicces volt pl. amikor egyszer összebasztak, nagymama azonnal úgy értelmezte, hogy ők most szakítottak, és haladéktalanul vásárolt egy PÁNIKSZOBÁT a nappaliba. Mert egy egyedülálló nőnek meg kell védenie magát. Nagypapa persze továbra is a házban lakott.
Kicsit még a karaktereről
Annak ellenére, hogy az amerikai trendek itt is érvényesülnek a főszereplők kiválasztását illetően – a külső legyen csinos, vékony, ha nő, legyen macsó, férfias, ha férfi – a karakterszereplők a legeslegkedvencebbeim. Ott van például Sookie. Ő Lorelai szállodájában dolgozik, mindig terhes, de anélkül is szép darab. Életből vett figura. Vagy Michel, aki tulajdonképpen igen valószínűtlen arc, mert mit keres egy ilyen porfészekben egy francia csávó, ám az ákcentusa meg az áttitűdje igen humoros jeleneteket tud produkálni. Vagy, hogy folytassuk a multikultit, itt van az ázsiai származásu Lane Kim, aki Luke-nál pincérnő.
Amint látjuk, sokszínű, mint ámerika. Apropó – telis-tele van a film aktuálpolitikai és amerikai-közéleti, meg kulturális kiszólásokkal. Ezek nyilván nem nekünk szólnak, örülj, ha a felét érted, de hát ez ilyen fél.szav.meg.ért.egym. A Barátok közt-öt meg ők nem értenék. :) „-What is this Rozsa? Is it a café for free or what? Evereybody's there all the time... And who told this Geza guy that he's the hungarian Ben Affleck?!*#!”
A film különös ritmusa
Érdekesen kezelik a film készítői az időt. Az általában megszokott „egy nap - egy epizódhoz” képest itt akár három, négy nap is belefér a történetbe, de úgy ugrálnak a vágásokkal, hogy győzd követni. De győzöd, és tetszik. Kicsit olyan az egész, mint maguknak a főszereplőknek (vagy karaktereknek) a habitusa. Városi legenda, hogy a Loralai-t alakító Lauren Graham civilben is hadar, és a lányt is így válogatták hozzá, sőt a filmet is ehhez a közléstempóhoz igazították. Azt vettem észre magamon, hogy amikor megnézünk egy részt, utána mindig hülyén és túl tömören, na meg viccesen próbálok az asszonnyal kommunikálni. Ugymarattam.
Egy kis érdekesség
Lane egy zenekarban játszik, és a banda egyik tagja maga Sebastian Bach a Skid Row-ból. Ha még emlékeztek, ő volt az a hosszúszőkekékszemű srác, aki azt énekelte, hogy Slave To The Grind, meg Get the fuck Out meg persze azt is, hogy Monkey Business, még a 90-es évek elején. Asszem Glam Rock-nak hívták a stílust akkoriban. De jó is volt. Mellesleg most az Adler's Appetite nevű poszt Guns N' Roses zenekarban énekli a Guns-nótákat. Felléptek nemrég Pesten is, a Wigwam-ban.
Magyarul
Közismerten jók a magyar szinkronok. Most is remekeltek a színészek és a hangemberek. Pápai Erika viszi a prímet. Lorelai gyors beszéde nem tűnik hadarásnak, értesz mindent, csak hozzá kell pörögnöd. László Zsolt nekem nagy kedvencem. Kovac doktor és társai után itt is nagyon természetes. Aztán itt a fordítás. Várkonyi Zoltán magyar szövegei bizony jól szólnak, frissek, és a mai magyar szlenggel is igen jól bánik ő.
Végezetül álljon itt a szereposztás, és a szinkronhangok. Mert ők is megérdemlik, hogy tudjunk róluk: Hozzáteszik a magukét, hogy bírjuk ezt a Szívek szállodája című sorozatot.
Szívek szállodája (Gilmore Girls)
Lorelai Gilmore - Lauren Graham (Pápai Erika),
Lorelai Leigh "Rory" Gilmore - Alexis Bledel (Bogdányi Titanilla),
Sookie St. James - Melissa McCarthy (Braun Rita),
Lane Kim - Keiko Agena (Vadász Bea),
Michel Gerard - Yanic Truesdale (Csőre Gábor),
Luke Danes - Scott Patterson (László Zsolt),
Emily Gilmore - Kelly Bishop (Földi Teri),
Richard Gilmore - Edward Herrmann (Bács Ferenc),
Dean Forester - Jared Padalecki (Simonyi Balázs),
Paris Geller - Liza Weil (Simonyi Piroska),
Jess Mariano - Milo Ventimiglia (Seszták Szabolcs),
Kirk Gleason - Sean Gunn (Kolovratnik Krisztián)
Rendező: Lesli Linka Glatter, Sarah Pia Anderson, Jamie Babbit, Robert Berlinger, Dennis Erdman
Operatőr: Teresa Medina, Hiro Narita, Michael A. Price, Ronald Víctor García
Zeneszerző: Sam Phillips, Carole King, Toni Stern
