Vakerda

- Nu, figyelj csak kisunokám, mesélek valami izgalmasat, jó lesz?

Unokakiskópé (U): (aki mindennap rászívja az arcát a monitorra, csak most épp áramszünet van :)

- Jajj, megint valami hülye véhás sztori?

N: - Nem hülye történet ez, mert amikor az orosz síkságon, a hős vörös katonákkal elindultunk a Város felé, mely egy titán nevét viselte, egy csöppet sem volt oly múlatságos. Először, amikor kiszállítottak minket a marhavagonokbúl, ollyan hideg volt, hogy vér mind belefagyott a testünkbe. De mink ezzel akkor nem törődtünk. A pályaudvarról épp a folyóra, onnan meg a túlpartjára lehetett látni, ahol már lángokban állott a rommá lőtt város, ahol befészkelte magát a gonosz csírája...

 

 

Fater (F): -Na, papa mitijeszgeti ezt a gyereket? Nemláttya hogy be van szarva?

 

U: (felriadva, az unalmas elrévedésből) -Nem működik a számmíttógéppem!
F: - Ugyammá! Nincs egy hónapja hogy megvettem.
N: (nem zavartatja magát) -...amikor partot értünk, mindenütt csak halottakat, sebesülteket, és leendő halottakat és sebesülteket láttam. Libasorban, egy teherautó végéhez tereltek, ahol egy csekás elvtárs a platóról fegyvert osztogatott ilyen szöveggel kísérve:”-Egy ember kap egy puskát, a másik lőszert. A második követi az elsőt, ha az elesik, akkor felveszi a puskáját és tovább harcol!-”
F: - Naaa Papa, megin sokat nézted a hábéót mi? Éppen tegnap volt az ellenség az anteportász…
U: (felélénkülve) – Én tudom miről beszél a Nagypapi! – hirtelen visszajön az áram, beindul a gép és elkezd bútolni. – Erről! – és diadalittasan mutat a monitorra, ahol a kergetőző, körben pörgő betűk kirakják a kiadó nevét (Activision), majd felcsendül a patetikus zene (Michael Giacchino).

 

És máris indul a háború, a második világ, újra. Ezúttal azonban egy igazi „Squad Based Tactical Shooter” Nem rossz mi? A neten találtam rá erre a gyönyörűségre demo formájában. Naggyon népszerű formula manapság második véhás környezetbe ültetetni ámítógépes játékokat. Ilyen egyszerű betörni a piacra, ugyhogy már csak a Gestapo General és a SimSchwitz (Arbeit Macht Frei) hiányzik az életünkből. A CSések tudják mi a titka egy igazi csapattaktikára alapuló fps-nek. Kis hardverigény, könnyű modolhatóság és némi törekvés hogy minél reálisabb legyen, hasonlítva a való világhoz (heh).

 

Nos, a Call of Duty (CoD)

a jól bevált Quake 3 –ra épül, ami szinte mindent elárul a hardverigényről. Talán legjobban a Jedi Academy-hez lehetne hasonlítani. Bár az ember első pillantásra nem jönne rá hogy a jó öreg kvakhármat látja. Így volt ez a Medal of Honor Allied Assaultnál is (mohaa). Amely Steven Spielberg „Ryan közlegény fuldoklik” hasonló című filmjével egy időben és egy marketingban adtak ki. Ugyanez a gárda hozta létre a CoD-ot, amin nem kell meglepődni, ha csak a címét tekintjük a gaménak. És igen, itt is volt film alapul véve. (Az Ellenség a Kapuknál, bizonyítva, hogyan olvad össze a két műfaj, a film és a game) Ugyanaz a nyálamerikai fogás, csak fejlesztett multipláyer móddal. Azok a csések, akik már unják az aktuálkülpolitikából elhíresült terror – antiterror párbajt, itt végképp kiélhetik magukat a ’44 utáni nyugati és keleti front hadszínterein.

 

A realitás

a pályák berendezésein és a fegyvereken, de legfőképp a hangokon jön át a legjobban. A fegyverek dörrenései, vagy csak egy egyszerű tárcsere is fülsiketítő lehet lopakodás közben. A játék élethűségért a készítők szakértők segítségéhez fordultak, akik között veterán katonák is voltak. Ha ez az utóbbi mondat túl meggyőző lett volna, akkor elmondom szerintem maga a játék kezelése, nem túl realisztikus. Az egekig magasztalt kontársztrájk is kiemelkedő volt a realisztikus játékélmény miatt. Lásd a random golyószóródást és az átlövést az ajtókon, sarkokon. Mindezek mellöl hiányzik a kifáradás és az ezekből származó problémák, valamint a testrészekre lebontott sebződés, a megfelelő következményekkel. A CoD-ból hiányzik az átlövés, kifáradás, sőt kifejezetten „pattogósak” a karakterek, ami mondjuk nem rossz a közelharcban, ugye… ugrálva kerülgetni a golyókat ehh. Viszont belekerült a Strike-Force-ból, Operation Flashpointból vagy a Vietcongból már jól ismert effekt, miszerint, a másodlagos tűzgomb átalakul instant zoommá, azaz, a karakter a szeméhez emeli a fegyvert hogy célozzon. És valóban, láss csodát, a monitoron megjelenik a stukker valósághű képe és a célzóvonalon a célgömbön keresztül irthatjuk az ellent nagyobb pontossággal. Ez egy nagyon jó effekt, utal a realitásra, csak azt nem értem, mikor nem célzok, tehát viszem a kezemben a fegyvert, és csak úgy csípőből rátüzöm, akkor mit keres a szemem előtt egy célkereszt, ami mutatja, hogy mennyire vagyunk pontosak, mozgásunkhoz képest. Ilyent én még nem tapasztaltam a való életben, pedig lőttem már légpisztollyal és puskával. (lehet, hogy légfegyvereknél nincs ilyen) És akkor már a guggolásról nem is beszélek… Mer az már télleg röhej, hogy gugyulva jobban tudok célozni… Tessék kipróbálni! Egy közel négykilós, hosszúkás tárgyat guggolva megtartani, miközben az ugrál és rángatódzik. De ez utóbbi minden realshooter sajátossága, nem csak CoD-ban fordul elő.

 

Amikor multigamét indítunk

feltünik egypár apróság, amit máshol nem nagyon lehetett látni. Kitilthatunk fegyvereket a játszmából, akár az összes snippért(!), ami azért nem rossz dolog. A játékmódok között is lelhetünk néhány újdonságra, mint a Headquarters, hol hullámokban támadhatjuk az ellent, vagy a Retrieval, hol egy bizonyos dolgot kell elhozni és leszállítani egy adott helyre, vagy a Behind Enemy Lines, ahol az egyik játékos egyedül van és túlélés ideje a döntő. Mintegy 14 multipályán mehet az ölés, az összes játékmódban, és ujdonság még a bekérhető térkép, ami segít abban, hogy könnyebben átláthassa a egyszeri gámer a pályát és legyen némi esélye a területet rojtosra játszott fánátikerek ellen. A pályák száma nőhet, egyenes arányban a menüben található auto-update gomb nyomkodásával. Általában. 

 

A single playerrel

is foglalkozni kell, hiszen nem mindenkinek morcog a szélessáv az ablaka alatt. Röviden, iszonyat pörgés, mindenki lő, meg lehet süketülni, vagy vakulni a torkolattüzektől. Ha közelünkben robban valami akkor bekásásodik és elhalkul a világ. Apropó robbanás! A gránátot viszont nagyszerűen valósították meg. Nem szól akkorát, mint máshol, a karakterek nem feltétlenül halnak meg csupán a szelétől. Mondjuk ha rálép valaki (amit én meg is tettem jópárszor  ). Ez mind a nyílt terepre volt igaz, de ha zárt térben halljuk meg a gránát jellemző „csilingelését” ahogy nekiverődik a padlónak, akkor jobb kereket oldani, mert zárt térben felerősödik a robbanás. Így lehet igazán jól kifüstölni a rohatt orvlövészeket, akiknek ráadásul mocskosul fexik ez a játék! És a gránát mintha lassabban is robbanna, mint az átlag. A single kvesztek nem túl bonyolultak, de ötletesek, és elég sokat kihoznak, abból a szegényes keretből, amit a q3 enged. Amúgy csak szövetségesekkel lehet zúzni, de a földön heverő stukikat bármikor föl lehet venni, persze nem vég nélkül. Érdekes még az a megoldás, ahogy fejlesztők a fegyverek tulajdonságait lebontották három szempont szerint. Pontosság, sebzés, mobilitás ez utóbbi azt jelzi mennyire mozgékony a karakter, ha az a fegyver van a kezében. Igenis sokat számít!

 

Összegzésképp

annyit mondhatnák, egyik oldalról, hogy úgy kellett nekünk ez gém, mint cigánynak mosdókefe, de legalább van valami ami csökkenti az elvakult és elvetemült csés barmok táborát! ;-) Na jó, a mohaa már télleg kevés volt hogy ezt a szerepet betöltse, a bakterfild, meg überárkád. Na.

dr balkan